Hol volt hol nem volt, volt egyszer három kismalac. Amikorra mar eleg nagyok lettek, egy sotet hideg esten, a mamájuk kozolte veluk, hogy mar itt az ideje elmenni es epiteni sajat házikót. Ez a hir nem tetszett a kismalacoknak, de mivel nem volt mit tenniuk, megigertek hogy masnap koran utra kelnek.
A harom kismalac reggel hangos visitasra ebredt. Az ablakhoz siettek, hogy lassak mi tortenik odakint. Nem hittek a szemuknek, megdermedve alltak perceken keresztul. Nem akartak elhinni, hogy az anyjukat levagtak. Kis idovel kesobb az egyik kismalac megszolalt:
Sracok… mostmar nem kell elkoltoznunk.
Ezt hallvan a masik ket kismalac oromukben elkeztek enekelve tancolni es megbeszeltek hogy hazibulit szerveznek az erdo lakoinak.
Este az erdot mar nem a sotetseg es a csendesseg jellemezte, hanem a harom kismalac hazikojabol arado feny es zene.
A farkas hallvan a nagy zajt a hazikohoz sietett, majd bekopogott csunyan kiabalva:
Ha nem engedtek be mindegyikotoket bekaplak!
A farkas meg hangosabban kialtotta:
Ha nem engedtek be mindegyikotoket bekaplak!
Nem kapvan valaszt fölmászott a házikó tetejére, s a kéményen át beugrott a szobába.
A farkas meglepodve nezte ami elotte tortent Nem volt ott buli, nem volt ott senki, csak a harom kismalac ult szomoruan az asztalnal.
A harom kismalac elmagyarazta a farkasnak, mivel a tobbi allatot bekapta, ezert csak ok negyen maradtak az erdoben. A farkas megsajnalta a harom kismalacot es ugy dontott hogy egye fene bulizik egyet veluk. Igyhat boldogan buliztak reggelig, amig a farkas be nem kapta oket.
